Sinkovits Imre
SZínészek > S,Sz
Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész. Öccse: Sinkó László Kossuth-díjas színművész, fia: Sinkovits-Vitay András színművész, özvegye: Gombos Katalin szintén színművész.
Vas megyei szülők gyermekeként Budapesten született, Göndöcs Terézia és Sinkovits Jenő főpincér elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nagyapja meséi mellett nőtt fel. Sinkovits Vince folyton mesélt: Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. Azonban a gazdasági válság csődbe juttatta szülei vállalkozását. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanítja fiát. Ennek majd a háborúban nagy hasznát veszi.
Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerez a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lesz. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályán is elgondolkodott. A Felvidék visszacsatolás után Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a levente-mozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és víz. Egy leventegyakorlat után, mikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem! Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”
A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy megyébe mentek nagybátyjához, ahol mint levente-korút befogták kötelező hadimunkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozik (itt veszi hasznát édesanyja német nyelv tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban szerencséjére Szentgotthárdnál véletlenül "lemaradt" szerelvényről. Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva "ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az oroszok, sőt, magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszökni tőlük, mivel malenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újra indult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára. 1951-ben szerezte meg a diplomáját és ugyanebben az évben már el is szerződött a Nemzeti Színházhoz, sőt ebben az évben is nősült.
1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott. 1950-től a Nemzeti Színházban szerepelt. 1951-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett. 1958-tól a József Attila Színház tagja volt. 1963-ban visszatért a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagja volt. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színházban játszott.
Felesége Gombos Katalin volt. Egyik legismertebb szerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása.
1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt.
Filmszerepei
Retúr (1997) – Balogh tanár úr
Honfoglalás (1996) – Álmos
Tűréshatár (1989) TV-film
Új földesúr (1988)
Apaszív (1987) TV-film
Peer Gynt I-II. (1987) TV-film
A fészek melege (1987) TV-film
Charlie nénje (1987) TV-film
Czillei és a Hunyadiak (1986) TV-film
Földi kacaj (1986) TV-film
Keserű igazság (1986) – Bűvész
Kaviár és lencse (1984) TV-film
Kegyenc (1983) TV-film
Ők tudják mi a szerelem (1983) TV-film – Hektor
Brigitta (1983) magyar–NSZK–osztrák–francia TV-film
A waterlooi csata (1981) TV-film
Az a szép, fényes nap (1981) TV-film
Csillag a máglyán (1980) TV-film
A különc (1980) TV-film – Teleki László
Kiálts város! (1978) TV-film
Bunker I-III. (1978) TV-film
A képmutatás szépségei (1977) TV-film
Földünk és vidéke (1977) TV-film
Ékezet (1977) – Igazgató
Petőfi (1977) TV-sorozat – Miniszter
A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
Felelet I-VII. (1974) TV-film
Illatos út a semmibe (1973)
Dorottya (1973) TV-film
Irgalom (1973) TV-film
Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
Lyuk az életrajzon (1973) TV-film – Szabó
Pirx kalandjai (1972) sorozat
Férfiak mesélik (1972) TV-film
Lányarcok tükörben (1972)
Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
Hahó, Öcsi! (1971) – Szemetes
Váratlan találkozások – Kora esti látogató (1971) TV-film
Budai Nagy Antal (1971) TV-film
Rézpillangó (1971) TV-film
Villa a lídón (1971) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
N.N. a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
Szerelmi álmok – Liszt (1970) szovjet-magyar film – Liszt Ferenc
Utazás a koponyám körül (1970)
Szemtől szembe (1970)
Tévedni Isteni dolog (1970) TV-film
Történelmi magánügyek (1969)
Én, Prenn Ferenc – I-II-III. (1969) TV-film
Az alvilág professzora (1969) – Zelk
Isten hozta Őrnagy úr (1969) – Tóth Lajos
Az örökös (1969)
Egri csillagok I– II. (1968) – Dobó István
Egy szerelem három éjszakája (1967)
Az özvegy és a százados (1967)
Teenager party (1967) dokumentumfilm
Változó felhőzet (1967)
Az aranysárkány (1966)
A férfi egészen más (1966)
És akkor a pasas… (1966) – A rendező
Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
Tóbiás és a többiek (1965) TV-film
A vörös vendégfogadó (1965) TV-film
A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
Kristóf, a magánzó (1965) TV-film
Szeptember (1964) TV-film
Ők tudják mi a szerelem (1964) TV-film
Halló, ki az? (1964) TV-film
Álmodozások kora (1964) – Harrer
Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
Kár a benzinért (1964) – Gál
Már nem olyan időket élünk (1964)
Másfél millió (1964) – Hertelendi
Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
Új Gilgames (1963)
Fotó Háber (1963)
Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
Párbeszéd I–II. (1963) – Horváth László
Tücsök (1963)
Párbeszéd (1963) átvágott változat (1964)
Két üres pohár (1962) TV-film
Állandó lakhelye nincs (1962) TV-film
Isten őszi csillaga (1962)
Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
Legenda a vonaton (1962) – Karló
Az utolsó vacsora (1962)
Amíg holnap lesz (1961)
Nő a barakkban (1961) TV-film
Jó utat, autóbusz! (1961)
Megöltek egy lányt (1961)
Négyen az árban (1961) – Pilóta
Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
Az arc nélküli város (1960)
Próbaút (1960)
Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
Vitézek és hősök (1959) TV-film
Külvárosi legenda (1957) – Benkő
Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
A nagyrozsdási eset (1957) – Gábriel Miska – nem mutatták be
A Csodacsatár (1956)
Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
Gábor diák (1956) – Süki Balázs
Keserű igazság (1956) – nem mutatták be
Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
Életjel (1954)
Hintón járó szerelem (1954)
Föltámadott a tenger I-II. (1953) – Madarász
A Harag napja (1953) átdolgozott változat (1955)
Rákóczi hadnagya (1953) – Francia követ
A város alatt (1953)
Ifjú szívvel (1953)
Erkel (1952)
Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
Vihar (1951) – Szűcs Elek
Becsület és dicsőség (1951)
Úttörők (1949) – nem mutatták be
Díjak és kitüntetések
Jászai Mari-díj (1955, 1962)
Filmkritikusok díja (1961, 1965)
Kossuth-díj (1966)
Érdemes művész (1970)
Kiváló művész (1974)
Kazinczy-díj (1983)
A Nemzeti Színház örökös tagja (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992)
Magyar Örökség-díj (1996)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal /polgári tagozat/ (1998)
Sík Ferenc-emlékgyűrű (1998)
A Nemzet Színésze (2000)
Súgó Csiga díj (2001) (posztumusz)